Újdonságok Hírlevél Ajánlatkérés Kapcsolat WEBSHOP
SZIP

Az Önök cége adott be pályázatot a SZIP projektre?



Nem
Igen

 

Nem lineáris televíziózás műszaki feltételei

A KTV hálózat üzemeltetőket már hosszú ideje foglakoztatja a gondolat, hogy miként nyújtsanak interaktív, ad hoc előfizetői igényeket kiszolgáló televízió szolgáltatást. Ezeket a nem broadcast, azaz nem folyamatos műsortovábbítást, „nem lineáris” televízió szolgáltatásnak nevezzük...

Lényege, hogy az adott hálózaton időnként, az előfizető kérése alapján megjelenő tartalombiztosítást illetve, hozzáférést kínál a szolgáltató. A nem lineáris televíziózás már hosszú múltra tekint vissza. Már a ’90-es években megjelentek az analóg szállodai televízió rendszerek, melyek interaktív módon, a felhasználó igényei alapján biztosítottak részleges hozzáférést bizonyos tartalmakhoz. Ez főként fizetős csatornák illetve, mozifilmek feltételes hozzáférésében merült ki, mely a televízió készülékbe beépített modemmel, visszirányos RF hálózaton keresztül működött. A szálloda ügyfél-menedzsment rendszerével összekapcsolt HotelTV központ fogadta a modem utasításait, és engedélyezte bizonyos csatornákhoz való hozzáférést az adott szobában.


A digitális, elsősorban DVB-C rendszerek elterjedésével, már a 2000-es évek elején elérhetővé vált a DVB-C alapú VoD (Video on Demand: igény szerinti videó hozzáférés), mely működését elsősorban a megjelenő CAS (Conditional Access System: feltételes hozzáférési rendszer) tette teljessé. Itt különböző előfizetői szinteket, jogosultságot lehetett specifikálni, de már lehetőség volt interaktív módon, akár SMS-sel is tartalmat rendelni. Ez nagy előrelépés volt a televíziózás szempontjából, az akkor még egyirányú hálózatok esetében, bár a rendszer bevezetése költségesnek mutatkozott.
A mai DVB-C és IP rendszerek illetve, technológiák összefonódásából eredően, ma már kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha VoD szolgáltatást szeretnénk elindítani. Mai IP alapú, nagyobb szolgáltatási szabadságot biztosító rendszerek, könnyedén alkalmazhatóak DVB-C alapú technológiákon is, de emellett lehetőséget biztosítanak az egyéb IP alapú elosztó hálózatokon keresztül az újabb ügyfelek kiszolgálásra is, gondolok itt a mobil, OTT (Over The Top, ~hálózatok feletti szolgáltatás) alapú VoD szolgáltatásra.


A különböző VoD szoláltatási modelleket meghatározhatjuk üzleti és technológiai megoldásuk szerint. A VoD szolgáltatást, üzleti oldalról három módon közelítjük meg. Ezek lehetnek:


1.    SVoD (Subscriptions Video on Demand: előfizetési igény szerinti videó hozzáférés)
2.    TVoD (Transactional VoD: eseményalapú igény szerinti videó hozzáférés)
3.    Reklám támogatású

Az SVoD megoldás gyakorlatilag a fent leírt, a DVB-C rendszereken már korábban működő VoD szolgáltatás, tehát a hálózaton lévő előfizető jogosultságot szerez (az előfizetése alapján) egy adott időszakra VoD tartalom(ak) hozzáféréséhez. Ilyen szolgáltatást például Magyarországon jelenleg a HBO tartalomszolgáltató, a HBO On-Demand platformján kínál.

A TVoD olyan üzleti modell, amikor az előfizető nem rendelkezik állandó VoD előfizetéssel illetve, jogosultsággal, hanem ad- hoc módon, az ő fogyasztási preferenciájának megfelelően, bizonyos tartalmakat váltakozó időpontokban (eseményekkor) megrendel, mely megrendelés a szolgáltató elfogadását követően és jogosítási láncon keresztülfutva hozzáférést biztosít a kívánt tartalom eléréséhez. Lényege, hogy az előfizető utólag, a fogyasztásának, azaz megtekintett tartalmainak függvényében fizeti a fogyasztási számláját.


A harmadik reklám támogatású modell, amikor a szolgáltató kvázi SVoD alapon, de ingyen, havi díjak nélkül biztosítja a VoD szolgáltatást, viszont minden tartalom előtt a felhasználó köteles egy reklámfilmet megnézni. Ebben az esetben a bevétel a reklámtulajdonostól származik, ugyanakkor rövidtávon nagy penetrációt lehet ezzel a módszerrel elérni, mellyel az előfizetőt hozzászoktatjuk a VoD szolgáltatás használatához. Lengyelországban a Toya szolgáltatónál a havi megtekintés átlagosan meghaladta a hat/hónap/előfizető arányt, azt figyelembe véve, hogy Európában ez átlagosan négy/hónap/efi., Magyarországon, pedig nem több mint három/hónap/efi., tehát e modell népszerűségét, és gazdaságosságát bizonyítja.


A VoD szolgáltatásokat meghatározhatjuk a technológiájuk szerint, mely lehet:


1.    QAM alapú (a DOCSIS 3.0 előtti időszak, visszirány nélkül SMS rendeléssel)
2.    QAM IP alapú, DOCSIS 3.0 IP
3.    OTT, szintén QAM IP DOCSIS 3.0
4.    Vegyes (Ethernet – koax esetén) IP


Fenti technológiák az első pont kivételével, a már említett DVB-C és IP platformok konvergenciáján alapszanak, de lényegében a fenti három megoldás két fő csoportba szedhető, mely a:


1.    DVB-C IP VoD, QAM és IP alapú
2.    IP VoD, mely csupán IP alapú


A DVB-C IP VoD elindításához a következő hardver és szoftver elemekre, és jogi feltételekre van szükség. A szolgáltató kell, hogy rendelkezzen a videó szerverrel, melyen videó tartalmakat a tartalomtulajdonosok engedélyével tárolhat. A fejállomásán (FÁ) kell, hogy rendelkezésre álljon, un. EdgeQAM modulátor eszköz mely a video szerverről érkező SPTS streamek-et (adatfolyamok) DVB-C kimeneti stream-ekké modulálja, melynek jele az elosztó hálózaton keresztül jut el az előfizetőnél lévő Set-Top-Box-hoz (STB). Fontos, hogy a DVB-C IP megoldásnál, az STB-nek „IP képesnek” kell lennie, azaz beépített modemmel, vagy közvetlen IP csatlakozással kell, hogy rendelkezzen. A központi FÁ oldalon szükséges még a DRM (Digital Rights Manager: digitális jogosítás védelmi rendszer), mely titkosítja a tartalmakat, valamint a még szintén szükséges MiddleWare-rel (központi működtetési szoftver) (MW) együttműködve kezeli a jogosultságokat. Az MW biztosítja az adatokat a az STB-on a GUI számára, (GUI: graphical user interface: grafikus felhasználói felület), valamint kapcsolatot képez a DRM és a Resource Manager (erőforrás menedzser) (RM) között, a jogosítási lánc biztosításának érdekében. Az RM egy szoftveralkalmazás, mely kommunikál az EQ és MW-el, feladata az EQ rendelkezésre álló erőforrásainak lekérdezése, a szabad kapacitás naplózása.

Maga a jogosítási lánc, és annak folyamata az alábbi ábrán látható:

 

mkm 
1. ábra


A jogosítási folyamat, a VoD rendszer működése:


1.    Az ügyfél kiválasztott egy tartalmat, melyre az STB kérést küld a MW-nek, az IP hálózaton keresztül. Gyakorlatban ilyenkor a hibrid STB, az integrált modemen és a CMTS-en keresztül kapcsolatot teremt a MW-el;
2.    A MW kérést intéz a számlázó szoftverhez, hogy rendelkezik-e az ügyfél a szükséges SVoD előfizetéssel, vagy TVoD esetén rögzítik az ügyfélkérést a későbbi számlázáshoz;
3.    MW utasítja a DRM-et, hogy jogosítja a tartalmat az előfizető részére
4.    MW utasítja az RM-t, hogy kérdezze le a szabad EQ kapacitást;
5.    RM lekérdezi az EQ-t;
6.    EQ válaszol, hogy van szabad QAM kapacitás;
7.    RM igazolja az MW-nek, hogy indulhat a kijátszás;
8.    MW utasítja a videó szervert a kért tartalom kijátszásra;
9.    MW utasítja a Dynamic PSI generátorra az új tartalom jelzésére
10.    A videó szerver elindítja a kért videó streamet;
11.    Az EQ-ról modulálva elindul az RF lefedő hálózaton keresztül a kért tartalom egy QAM csatornában.


Még az ábrán láthatunk egy Dinamikus PSI/SI elnevezésű blokkot, ami szintén egy szoftveralkalmazás, mely az RM-el együttműködve megadja az EQ-nak, hogy a kijátszás milyen PSI/SI tábla adatokkal történik, így az STB képes a VoD stream fogadására.

A rendszer méretezésénél fontos tényező az előfizetői bázis, mely alapján történik az EQ kapacitásának a megtervezése. A tervezés kiindulópontja, hogy egy 256 QAM DVB-C csatorna kapacitása 51 Mbps, tehát az egyidejű kérések figyelembe vételével, egy DVB-C QAM csatorna 3-5 Mpbs videó stream használatával 10-15 előfizetőt képes egyidejűleg kiszolgálni. Tehát, 1000 VoD efi. esetében a szükséges QAM kapacitás max. 100 QAM csatorna, mely könnyedén megvalósítható a mai EdgeQAM modulátor eszközökkel. Viszont ebből ered a következő probléma, hogy a hálózatunkat a VoD szempontjából szegmentálni kell, a kevés rendelkezésre álló RF tartomány miatt.


A csak IP-n keresztüli VoD felépítése némiképp egyszerűbb, hisz az EQ eszközre, Dinamikus PSI/SI szoftverre, és a RM-re nincs szükség. A feladatok nagy részét a MW és a DRM végzi el. Az STB eleve interaktív, így egyéb speciális hálózati elemre sincs szükség.
A jogosítási lánc, és annak folyamata az alábbi ábrán látható:

 

mkm

 
2. ábra


A jogosítási folyamat, az IP VoD rendszer működése:


1.    Az ügyfél kiválasztott egy tartalmat, melyre az STB kérést küld a MW-nek, az IP hálózaton keresztül;
2.    A MW kérést intéz a számlázó szoftverhez, hogy rendelkezik-e az ügyfél a szükséges SVoD előfizetéssel, vagy TVoD esetén rögzítik az ügyfélkérést a későbbi számlázáshoz;
3.    MW utasítja a DRM-et, hogy jogosítja a tartalmat az előfizető részére
4.    MW utasítja a videó szervert a kért tartalom kijátszásra;
5.    A videó szerver elindítja a kért videó streamet, az IP hálózaton (CDN) keresztül a kért tartalom így jut el a STB-ig.


A nem lineáris tartalom IP alapú átvitelére lehetőség van hagyományos IP VoD RTSP (RTSP: Real Time Streaming Protocol, valósidejű adatfolyam átvitel) illetve, szolgáltatói hálózattól független, OTT technológiával is. Mindkét esetben lehetőség van, és ajánlott az adatfolyam transzkódolására (bitsebességének megváltoztatása, csökkentése), mellyel jelentősen tudjuk csökkenteni az előfizetők által igénybevett sávszélességet. A VoD tartalmat transzkódolási folyamat mellett titkosítással is el kell látni, melyre a korábban specifikált DRM áll rendelkezésre. A nem lineáris tartalomhoz tartozó meta-adat (tartalom információk, mint pl.: cím, leírás, szerző, kép, stb.) feltöltést követően a MW-en keresztül lesz elérhető a felhasználó eszköz számára. A 2. ábrán videó szervernek jelölt eszköz esetünkben az Origin szerver (forrás szerver), mely már a kész tartalmakat (transzkódolást és tikosítást követően) kijátsza a CDN-en (Content Delivery Network, tartalom elosztó hálózat) keresztül az előfizetői eszköz felé, mely lehet STB, vagy mobil alkalmazás.


A nem lineáris televíziózáshoz szorosan hozzá tartozik a Catch-up TV szolgáltatás is, mely során a korábban kijátszott lineáris tartalmakat tesszük elérhetővé az előfizető számára a VoD technológia használatával. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bizonyos lineáris tartalmakat folyamatosan rögzítünk (adott időkereten belül, pl. négy nap) egy erre a célra dedikált szerveren, s ezt követően a Catch-upTV tartalmat a korábban bemutatott IP alapú VoD technológiával érheti el az előfizető.


Összegzésül elmondhatjuk, hogy a nem lineáris tartalom-hozzáférés, ezen belül a VoD már régóta létező megoldás, bár ugrásszerű elterjedésére a KTV hálózatokon a DVB-C és IP platformok konvergenciája miatt számíthatunk. A mai létező rendszermegoldásokkal könnyedén kiszolgálhatunk tisztán IP és DVB-C hálózatok mellett mobil eszközöket is HLS alapon, így a beruházásunk költségének megtérülése gyorsabb, a nagyobb és változatosabb előfizetői tömegek miatt. A piaci bevezetésnél a technológiák mellett fontos az együttműködés a reklámozókkal, hisz a lengyel példában láttuk, hogy egy ingyenes bevezetéssel, reklámtámogatás mellett, gyorsan hozzászoktathatjuk az előfizetőinket a VoD szolgáltatáshoz. Az utolsó fontos kérdés már csak a megfelelő technológiai gyártók és a rendszerintegrátor kiválasztása, hisz egy komplex technológiáról van szó, aminek a tökéletes működése a szolgáltató hosszú távú bevételeinek a forrása.

 

A témában készült MKM interjú:

 

 

 

2013-06-27 - Pester Attila, MKM XVII. éfv. 2013. márciusi szám

Vissza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Cégünkről Karrier GY.I.K Kapcsolat Webshop használatáról Jogi nyilatkozat